Karollak,vonlak,s mégsem érlek el

Itt a fehér csönd,a fehér lepel

Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán

Sikolts belé,mert mindjárt elveszünk

Állunk és várunk,csüggedt a kezünk

A csókok és könnyek alkonyatán.

Sikoltva,marva bukjék rám fejed

S én tépem durván bársony-testedet.

Nagyon is sima illatos hajad

Zilálva,tpéve verje arcomat.

Fehér nyakad most nagyon is fehér

Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.

Ragadjon gyilkot fehér,kis kezed:

Megállt az élet,nincsen több sora

Nincs kínja,csókja,könnye,mámora

Jaj,mindjárt minden,minden elveszett.

Fehér ördög-lepel hullott miránk

Fehér és csöndes lesz már a világ

Átkozlak,téplek,marlak szilajon

Átkozz,tépj,marj és sikolts,akarom.

Megöl a csend,ez a fehér lepel;

Űzz el magadtól,vagy én űzlek el.