Múlt szombaton volt szerencsém megnézni a MOZART! című musicalt az Operettszínházban. Hatalmas az érdeklődés a darab iránt (mi is már két hónappal korábban megvettük a jegyet) és a látottak/halottak tökéletesen igazolták a várakozásokat.



Már a bejáratnál egy kis kedvességgel fogadták a publikumot, egy-egy Mozart bonbont kapott mindenki. Kicsit aggódtam, amikor elfoglaltuk a helyünket (10. sor, jobb oldala, nem a széle), mert szinte semmi emelkedése nem volt a soroknak hátrafelé. Ha kifogok valami nagy fejűt (ahogy kis is fogtam), akkor a színpad közepét csak komoly oldalmozgással látom majd. Épp ezért, ha tudsz az első emeleti páholyok valamelyikébe válts jegyet!

És hogy miről is szólt ez a jó két órás, két felvonásos előadás? Természetesen a zseniális osztrák muzsikus és zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozart alig 36 esztendőnyi viharos életéről. A csodagyerekből felnőtt válás, az önállósodás, a pompa és a nélkülözés kettős világában való létezés, a zseni szellem megzabolázása és kiteljesedése közötti vívódásról. Mindezeket remek színészi teljesítmények, találó dalszövegek és kifejező zenei megoldások segítségével adta át a közönségnek a tehetséges fiatalokból és elismert művészekből álló társulat. A címszerepet hármas szereposztásban játsszák, mi Dolhai Attila fh. játékát élvezhettük. Ugyanolyan remekül formálta meg a fékezhetetlen ifjút és a munkalázban égő ”tébolyult” géniuszt, karakteres hangja pedig elvarázsolta a nagyérdeműt. Természetesen a szerzők (Sylvester Lévay + Michael Kunze) és a rendező (Kerényi Miklós Gábor) is úgy építették fel az egész művet, hogy a történeti, drámai csúcspontokon a főszereplő legyen a középpontban. Nem mellékesen minden fontos szereplőnek saját dallamvilága van, amivel még több mélységet adtak az egyes karaktereknek. Igen változatos stílusú és hangulatú dalokat hallhatunk. Néhány dallam Mozart eredeti műveit (például Varázsfuvola, Requiem) idézte, máskor a Hair ősrock kavalkádja szólalt meg, aztán érzelmes, szomorú dallamok következtek az Evita, vagy az Operaház Fantomja szellemében. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a leghíresebb musicalek legjobb pillanatait gyúrták volna egybe.



Dolhai Attila, Szinetár Dóra (Wolfgang, és Constanze)

A zene mellett a látványról is érdemes szót ejteni. A jelmezek a kor (18.század vége) divatját tükrözték: rizsporos parókák, díszes kabátok, fűzők és földig érő szoknyák. A díszletek igazából csak jelzésértékűek voltak, mint a különböző városok sziluettjei, két hatalmas rámpa, egy-két bútordarab és egy hatalmas parabola-antenna (vagy mi?), ami egyszer egy épület kupoláját, máskor meg sírhalmot jelképezett. Az európai színvonalú színpadtechnikának köszönhetően nem csak a forgószínpad, de a különböző emelők és süllyesztők is látványos megoldásokkal szolgáltak, és a ”kézzelfogható” látványelemek hatását helyenként vetített mozgóképekkel fokozták tovább. Az akusztika tökéletes volt. Még ha az előttem ülő fejétől nem is láttam mindent tökéletesen, a zene akkor is nyílegyenesen megtalált. Arányosan és kellő hangerővel szólaltak meg a hangszerek és az énekesek is.

W.A. Mozart (1756-1791)

Nem mondom, hogy az elhangzott dalok mindegyike száz százalékig bejött nekem, de ez szerintem igazából pillanatnyi hangulat kérdése, hogy a színen megjelenő lelkiállapotok közül éppen melyik találja meg a nézőt. Egy rockzenét szerető embernek leginkább Mozart, vagy Colloredo nagyherceg dalai okozhatnak borzongást, de Constanze főtémája is megfogja az embert (szenzációsan énekli Szinetár Dóra).

Pompás élmény a MOZART!, aki szereti a musicalek világát, feltétlenül nézze meg. Nem csalódhat.

FORRÁS: http://www.mozartbudapest.hu

Note: - ary -